Nyocbéé:)

Mintha most lett volna,mikor átléptük az ötödik osztály küszöbét.És ittvagyok,végeztem a nyolcadikkal.

Pénteken kicsengetés volt a nyolcadikosoknak,utánna az osztállyal egy kis előadást mutattunk be.Kissé rossz,mindent otthagy a Váradiba:(..Annyi emlék fűződik ahhoz az iskolához,hogy felejthetetlenek.És az a társaság,imádtam.Ez a négy év alatt,annyi minden történt.Néha veszekedtünk,nevettünk,de az a lényeg egyött csináltuk mindezeket.Nagyon fognak hiányozni ezek a dolgok,a sok nevetés,szórakozás és tanulás.Abival a sok kacagás,s amit abban a padban elműveltünk ketten.Ez mind megamarad nekem,örökre.Sajnálom,hogy elkellet válnunk egymástóól nyolcbéé:).DE a nyolcbéé mindig nyolcbéé marad:)

Köszöönöm,hogy megtanítottatok az életre,köszönöm hogy a barátaim voltatok és lesztek:)

Mindent köszönök nektek!

Sziiiasztook!

Tudom,rég nem írtam,de viszont ezentúl fogok.Nemtudom miért hagytam abba,de mostmár nem fogom.

Utoljáára taláán még januárban írtam,ami máár réég volt.Azóta sokat változtam,és sokat tanultam.

Korizááás with my friends.

Egy újabb korcsolyabeszámolóval jövök,de ez egy újabb társaság.:)Kicsi esett az eső,Krisztikével a kivasalt hajunkból göndörített haj lett,de jól szórakoztunk:x
Hálistennek nem estünk egyet sem,Dórika ki volt akadva mert begöndörödött a haja,de aztán kis idő múlva belenyugodott.:)
Kicsit megfagytunk,de nem az a lényeg.:)Készítettünk képeket is.:x Íme:

.

Osztálykorizááás.:)

Ma voltunk az osztállyal korcsolyázni.Igaz az egész osztály nem volt ott,a huszontötből tízen voltunk,de az a lényeg jóól szórakoztunk.:)Vonatoztunk egy kis balesettel,de túléltük[:))] Többet nincs mit írjak,de este is megyek koriznii,ha történik valami,természetesen beszámolok arról is.:)

Csak egy lány.:)

Sziasztok.!
Ma úgydöntöttem,hogy megprobálom ebben a blogban leírní,életem legszebb pillanatait,s talán legrosszabbat is.:)
Mert sosem lehetünk fent,néha vannak olyan napjaink amikor inkább lent vagyunk,hülye fogalmazás,de másképp nem tudom.:) Egyszer fent,egyszer lent.:) Valami ilyesmi.:D
Az elöző év utolsó két hónapja maga az örület volt.Ennyi fájdalmat soha nem éreztem.Ebben minden volt,barátok,szerelem,minden.:)
Hát annyit rólam,hogy 1997.február 21.-én jöttem a világra.Azóta így élem kis életem.
Sok barátom van,de tudjátok van olyan is,aki ha ottvagyok a gödör mélyén inkább otthagy,mint kihúz.
A Váradi József iskolába járok első osztálytól,most is ott járok és nyolcadikos vagyok.:)
14 évesen néha annyira hüjén gondolkozom,amikor valaki otthagy vagy becsap képes vagyok meghalni,de nem érdemes,én nem azért születtem hogy meghaljak valakiért,azért születtem,hogy éljek,és egy lehetőséget kaptunk.Most nem csöppenek bele az ilyenekbe.:)
Megprobálok mindent leírni.:)
Elöre is köszöönömm.:D Krisztáááá.




----------->Ez lennék én,a mindig mosolygóós Krisztaa.:)